Véleményem kifejtését a 'minden gyökerénél' kezdeném, vagyis nem mehetek el amellett szó nélkül, ami manapság folyik úgy, hogy később talán erre hivatkozom. Nem lesz se történelem, se képzeletbeli interjú Darwin bácsival, pusztán a véleményem fog szerepelni -s esetleg mások megjegyzése- a blogban.
Bizonyára, amikor elhagyjuk a lakást, nem csak a KRESZ fog ránk vonatkozni, hanem a normális emberi viselkedés szabályai is. Az is biztos, hogy aki kilép otthonról és nem is foglalkozik a körülötte lévő világgal is kap információt a körülötte zajló életről. Magyarán nem tudunk - ha akarunk se - vélemény nélkül létezni a világban. Ezt a kifejezést azért használom, mert ami információ rajtunk keresztül áramlik az éterben, azt feldolgozzuk, s az értékének osztályozásánál hozzátesszük a saját nézőpontunkat is, vagyis véleményezzük a külvilág ingereit. Ez lett volna a bevezető, ami talán kissé bonyolultra sikeredett, de mindenképp szerettem volna érzékeltetni, hogy olyan nincs, hogy 'engem nem érdekel'. Egy ismerősöm szerint (s lehet mások szerint is) az ember az egyetlen faj a Földön, amely nem törekszik egyensúlyra a természettel. Azt is mondják, hogy a társadalmi eltérések - szakadékok - egyre mélyülnek, nőnek, ezt kicsiny országunkban felettébb jól lehet érzékelni, ha máshol nem is, az emberek véleményében mindenképp. De az evolúció nem csak kis hazánkat érintette, hanem az egész világét a törzsfejlődés folyamán, ezért illik általánosságban is beszélni. Felettébb érdekes dolog manapság moziba járni, mert azon túl, hogy sablonos a legtöbb film, a mondanivalójuk szinte mindig ugyanaz. A gonosz megbűnhődik, a jó győz, a Földet megmentjük, mert a végén mindenki szánja-bánja bűnét és ez persze meg is bocsáttatik. A probléma ott kezdődik, hogy lehet abban valami, hogy eme remekműveket tényleg kreténeknek tervezték, vagy legalábbis azok rendezték… Ha szétnézünk a világban, a sok jajveszékelés mellett, mely a világ végére hívja fel figyelmünket, valójában semmi nem változik, még ha 1000 ilyen filmet is készítenek, azt nem az illetékesek fogják a lelkükre venni. Másrészt az embereket önös érdekükön kívül legtöbbször vajmi kevéssé érdekli, hogy esetleg jobban tennénk, ha kicsit elővigyázatosabban csinálnák ügyes-bajos dolgaikat, mint pl. nem olyan rég Amerika partjainál. Napokig cifrázta a média az ott történt katasztrófát (ezt tényleg lehet annak nevezni) és a természet veszteségénél természetesen sokkal fontosabb volt az a tény, hogy ezzel mennyi pénzt buknak el azok, akik eddig sem szenvedtek hiányában. Szóba került, hogy a biztosítótársaságoknak mennyit kell majd ezért fizetni, de kíváncsi lettem volna, hogy ha a föld beszélni tudna, ő mennyit követelne. Mondjuk, papírpénzből gondolom nem valami sokat, mert nem alakulnak át tengeri élőlényekké. A közvélemény biztos zúgolódott magában, de tenni nem tett semmit. Miért? Általánosságban, azért mert nem tudott (s a filmekkel ellentétben látok rációt a dologban), másrészt, mert messze volt tőle, ezáltal nem érezte magára nézve kötelezőnek. A „modern” társadalom az én szemszögemből nem más, mint egy hatalmas kasztrendszer, ami elméletileg már ugye nincs. A tagozódás ugyanúgy történik benne, mint réges-régen, vagyon és származás alapján juthatunk be a nekünk megfelelő csoportba. A rendszer anomáliája néha csupán, hogy esetleg szegényből lesz gazdag, de mivel az újgazdagok el is szegényednek nagyobbrészt, elméletem korrigálja is magát. Ezt az anomáliát hívom én demokráciának, ami ki is merül ezen felül a szólásszabadságban. De jobb okosan beszélni is.
Ez a tagozódás magával hozza azt, amit a tv-ben jó pár évtizede látunk. Az ismeretterjesztő filmektől a vitaműsorokon át egészen a (ki) beszélő-show-ig minden műfaj képviselteti magát s az intelligencia szinttől függően mindenki válogathat a maga módján. Hozzáteszem, kíváncsi lennék rá, hogy a természetfilm forgatásánál tényleg benyugtatózzák e az állatokat. Nem lepődnék meg, ha ez így lenne. Strukturális szempontból benne van a rizikó az emberiség felépítésében, hogy amennyiben újra egy nagyhangú csoport jó helyen hallatja hangját, ugyanúgy csődülnének mögé az elnyomottak, azok, akik sérelmezik a velük szemben elkövetett igazságtalanságokat, de a változtatáshoz önmagukban gyengék, a sok lúd disznót győz csoportosulás megadja nekik azt a célt és biztonságot, amit követniük kell. S ilyenkor egyesek nagyon ráfáznak, a legtöbben pedig ártatlan áldozatai lesznek a jóvátételnek, amit maguknak követelnek. A történelem ismétli magát, s ha máshol nem is, tanórán biztos szembesülhettünk is ezzel a ténnyel. Hazai vonatkozásban ez úgy érzem elég komoly probléma lehet(ne), az „oszd meg és uralkodj” elv csúcspontjára kezd jutni, ha még egyáltalán nem jutott oda. Mint sokan mások, olvasok egy népszerű ingyenes napilapot, amelyben leginkább az olvasói levelek szoktak tetszeni. Az egymásnak üzengetés, a folyamatos panaszkodás számomra halk sikolynak tetszik a végtelen pusztaságban. S ez vonatkozhatna még egyes blogok szerzőire is, akik úgy érzik – hozzám hasonlóan - ,hogy itt kritika nélkül megoszthatják másokkal problémáikat. Sajnos, az emberek kezdik elveszteni a legfőbb visszatartó erőt, az önbecsülést, mely után a szociális süllyedés és a morális zavar szinte visszafordíthatatlan rombolást végez ott, ahol idáig épp a racionális gondolkodás lakozott. Ez nem hazai példa, - az általam kritizált vetített alkotások legalább ebben jók – a világ más részén is hasonló zavar „uralkodik az erőben”, tehát a gondjainkkal nem vagyunk egyedül ma sem. Csak specializálódik hozzánk, ami másutt nincs, itt van és fordítva. A rohanó világ ezt hozza magával és úgy érzem, ahogy gyorsulunk a technikai fejlődésben, úgy épülünk le emberileg. Potenciális gócpontja a mai világnak rengeteg van, s elég megtalálni a közös nevezőt, számíthatunk rá, hogy nem lesz benne köszönet. Szánalmasan hangzik, de a lényeg tényleg bennünk van, egyénekben, ha nem hagyjuk elsodorni magunkat, jó időben és jó helyen nem fog megismétlődni az, ami évezredek óta visszatérő hobbija az emberiségnek. Népirtás, háború stb. Magánvélemény, hogy ez meg fog ismétlődni. Az evolúció csúcsát elértük, de pont mi leszünk azok, akik újra állati sorba taszítjuk magunkat terminátorok, élienek és zombik nélkül is.
